Anyám
ölében
Szívemben élsz
édesanyám,
olyan régen
elmentél már.
Hiányzik, kedves
beszéded,
és anyai
ölelésed…
Egyik éjjel azt
álmodtam,
hogy öledbe
kuporodtam,
gyermek voltam,
szépen kértem,
anya mesélj,
mesélj nékem…
Milyen voltam,
mikor még, kicsi
voltam.
Anya mesélj!
mesélj anya,
milyen színű
volt hajam,
szőke, barna,
fekete,
és nem volt egy
fogam sem.
Mond anya mikor
sírtam,
mindig az öledbe
bújtam?
Anya, akkor is
szerettél?
Mesélj anya,
mesélj még!
Mesélj anya,
hogy szerettél,
soha tőlem el
nem mentél,
ott voltál
mindig velem,
s úgy hívtál
kicsi szívem?
Anya, ugye így
becéztél… ha
éhes voltam
megetettél.
Mesélj anya.
mesélj még!
Anya, mikor
ringattál,
s halk daloddal
elaltattál,
úgy láttad, hogy
szép vagyok,
nem voltál
csalódott?
Ilyen orrot,
ilyen fület,
ilyen lábat,
ilyen szemet…
álmodtál meg
rólam,
mikor még a
hasadba voltam?
Anya
meséééééélj,
Milyen voltam,
amikor még
kislány voltam,
hogy szerettél,
dédelgettél,
a szívedre, hogy
öleltél?
Anya, mesélj,
mesélj még.
Anya.
Most tudom már,
úgy szerettél,
ha lehetne,
visszajönnél.
Anya ugye
visszajönnél?
Két karoddal
átölelnél…
Én hozzád
bújnék, Te mesélnél,
egyszer volt,
hol nem volt…
Anya mesélj!
mesélj még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése