2015. október 19., hétfő

Lennék




Lennék…                         

Gyöngyharmat lennék fáradt két
kezeden,
s legördülnék rajta  lágyan
csendesen.
Fénylő csillag lennék ragyogó
szemedben,
hogy megláthasd  újra, mindet mi
elveszett.

Bolondos szél lennék, felborzolnám
hajad,
lobogva repdesne a  kócos
hajzuhatag.
Vidám mosoly lennék szép, szomorú
szádon,
hogy felragyogjon  újra, boldog
ifjúságod.

Kiáltásod lennék, hangos zengő
szóval,
pendülne a dal, zendülne a
nóta…
Fürge lábad lennék, fáradt elnyűtt
helyett,
öröm táncot járnék, boldogan csak
 neked.

Csodás illat lennék, betölteném
 lelked,
s finom ködfátyolba ringatóznék
benned.  
Két puha kar lennék, ki lágyan
átölel,
ki őrizve téged soha nem enged
el.