Tűzmadár

Tűzmadár                  

Végtelen tenger rejtett szigetén,

szerelmek,  vágyak, ringató ölén,

fészkén ülve  vár… ezer éve már,

Főnix,  a csodás szerelem  madár.

Szemeit hűen az égre emeli,

szívét és  lelkét fénybe fürdeti,

ékes selymes tollát, újra színezi,

puha, kedves fészkét nászra készíti.

Végre  feltűnik párja,  kire várt,

eljött, hát itt van… annyi év után.

Főnix magához öleli  kedvesét,

gyengéden szólítja, hű szerelmesét.

Nászágyuk megvetve, csak rájuk vár.

Beteljesül vágyuk, a mámor, csókok után…

Lebben a lelkük, gyönyörben, kéjben,

lángolnak, égnek szerelem hevében.

Reggelre nem maradt, más csak izzó parázs,

hová tűnt el, hol van a szerelem madár?

Nem hagyta el fészkét, még ott lebeg szelleme,

csak elhamvadt tüzében, s vele a kedvese.

A nap első sugara, csókokkal borítja,

az ott maradt  parazsat.

Forgószél támadt, felkapja, pörgeti…

majd csendesen, puhán, lágyan visszateszi.

Fényesség támad a felkevert hamvakon,

színes lebegés, csodás tollakon.

Gyönyörű madárdal, éneke messze száll,

hamvaiból életre kelt…Főnix a  Tűzmadár.         

Tatabánya 2015.02.06.